Salgóvár

Már az ie. II. évezredben is éltek emberek a vidéken, többek között a Tatár-árokban is találtak bronzkori településnyomokat. A honfoglalás után a Zách és a Kacsics nemzetség települt a vidékre. Ez utóbbi építette a közelben található három várat (Salgóvár, Somoskővár, Zagyvafő). Ritkaságszámba megy, hogy ilyen közel egymáshoz, 5 km-es körzetben három kővár is legyen. Ezek valaha egy összefüggő várrendszerhez tartoztak, a szintén nem túl távoli Baglyaskővárral együtt, Fülek előváraiként.

                Salgóvárat a hasonló nevű 625 méter magas bazaltcsúcson Salgói II. Miklós építtette a XIII. században. Építőanyagául a csúcs oldalában lévő szabálytalan oszlopos elválású bazaltzsákok lebányászásával nyert követ használták. A vár az évszázadok során többször cserélt gazdát és húsz éven át a husziták kezén is volt, akiktől Mátyás király foglalta vissza. A XVI. század közepén, miután a törökök sorra foglalták el a nógrádi végvárakat, Salgóvár az első vonalba került. Védőműveit helyreállították, kiegészítették. 1554-ben Kara Hamza bég rajtaütéssel elfoglalta a megye egyik legjelentősebb várát, Füleket, majd pedig csellel Salgóvárat is. Keréktalpakra ágyúcsőnek látszó hatalmas fatörzseket szereltek, amiket ökrökkel a vár alá vontattak. A ködös időben a várkapitány igazi ágyúknak hitte, ezért feladta a várat és az 39 évig volt török kézen. A törökök (akiket a nép tatároknak hívott) portyáikhoz a vártól nyugatra lévő Tatár-árkon keresztül lovagoltak le, innen a völgy neve (más magyarázat szerint a völgy két szomszédos birtokot elválasztó „határárok” volt).
                A várat később rövid ideig Balassi Bálint birtokolta volt, majd elvesztette katonai jelentőségét és romba dőlt. A pusztuló falakat a környék lakossága kőbányaként használta.

                Petőfi Sándor 1845-ben járta be a vidéket, többek között gyalog jött át Somoskőről Salgóra. Emlékére a két vár közti turistautat ma Petőfi-sétánynak hívják. A költő Salgó címmel hosszú verset írt. Salgói látogatásának emlékét a romok alatti sziklafalon a 100 évvel ezelőtt elhelyezett márványtába őrzi.

                1938-ban az öregtorony megmaradt falait azonos szintre hozták és arra faszerkezetű kilátót építettek, Lux Géza tervei szerint. A tervek szerint az ötszögű bástya is lefedésre került volna, erre azonban nem jutott pénz. Sajnos a kilátó a II. világháború alatt megsemmisült.

                Az utóbbi években a vár bizonyos részeit helyreállították, az öregtornyot tetővel fedték be. Jó időben páratlan panoráma látható a várból. Kedvező légköri viszonyok között (általában hideg, szeles téli-tavaszi napokon) a Magas-Tátra hófödte csúcsait is jól lehet látni.